Bali - Budapest

2011. június 14., kedd

A fiatalok Balin, part III.

Tehát, meglepően hosszú idő alatt elmotoroztunk Gilimanukig, ahonnan átkompoztunk Jáva szigetére. Sajnos mire átértünk Banyuwangiba, már ránk sötétedett, és még fel kellett jutnunk az Ijen nevű hegy vulkáni platójáig, amivel már legutóbbi alkalommal is meggyűlt a bajunk. No, gondoltuk, most majd motorral könnyebb dolgunk lesz. Ez a mondat lebegett a szemem előtt amikor a 15 kilós hátizsákkal a hátamon vonszoltam magam felfelé a hegyi ösvényen, ahol gyakorlatilag öklömnyi kövek helyettesítették az aszfaltot. Balázsnak a 200kilós motor jutott, amivel 1esben, lépében próbálkozott továbbjutni a csúszós-párás úton. A dolgunkat a kedves bérelt motorunk sem könnyítette meg, hiszen folyamatosan lefulladt a hegyi terepen, majd persze a tönkrement akkumulátor miatt az önindító meg sem nyekkent. Szegény Balázs volt, hogy 10 percig csak rugdosta. Végül, olyan hajnali 1 körül értünk arra a területre, ahol szállást lehet találni és kb. 2 kor elfoglaltuk a kicsit koszos, kicsit lerobban  szobát, az Arabica ültetvényen.  Az egyetlen ami érdekelt  minket, hogy volt ágy és meleg víz. Másnap 11 körül felkerekedtünk, hogy megnézzük a vulkáni krátert. Ez 3 km gyaloglás elég durva hegyi terepen. Mondanom sem kell, nem volt túl nagy szerencsénk, már a parkolóba érve elkezdett esni az eső és kitartóan folytatta a hegymászás alatt is. Természetesen ez nem befolyásolta a kénszállító munkásokat, akik flipflopban, gumicsizmában, esetenként mezítláb hordták a 60-70kg ként, bőrig ázva az esőben.

Ijen, rain

Felértünk a kráter szélére, ez lett volna az a pont amikor megpillantjuk a valószínűtlenül türkiz krátertava. Nem ez történt. Az esőfelhő beborította az egész csúcsot, így a második képen lévő látvány tárult a szemünk elé. Vagyis köd, felhő, köd. [az első kép csak illusztráció, a decemberi Jáva túrán készült]

iljen crater   Ijen, cloud

A lefelé vezető út sem volt sokkal könnyebb, Ijen, roadde legalább világos volt, így láttuk, hogy mi vár ránk. Egy kis indonéz manó személyében kedves, de nagyon idegesítő útitársat kaptunk. 5 percenként megállt mellettünk, jelentőségteljesen ránk nézett és minden egyes alkalommal ezt az egy mondatot mondta: “jalan rusak sekali” vagyis az út nagyon tönkre van menve. Párszor próbálkoztunk elmondani neki, hogy igen látjuk, sőt előző éjjel itt szenvedtük fel magunkat, de ez őt nem zavarta. Azért persze jó volt, hogy volt valaki aki legalább ismerte a terepet.

A hegyről leérve Banyuwangin keresztül a komp felé vettük az utunkat, de előtte még megálltunk az előző nap felfedezett dzsúszozónál, ahol elfogyasztottunk pár fantasztikus gyümölcscsodát. Itt felhívnám a figyelmet a képen látható motoros kesztyűmre, amivel már régóta szerettem volna eldicsekedni.

Banyuwangi juice

A másfél órás kompúttal persze még csak Balira kerültünk vissza, nem értük el úticélunkat. Pemuteran-ba tartottunk, ahol éjféli érkezésünkkor gyors szálláskeresésbe kezdtünk, szerencsére rutinosak lévén, gyorsan kiviteleztük a küldetést. Az első napon felhős volt az idő, így a napot szervezéssel töltöttük: Pemuteran, scuba-divingmásnapra Menjangan szigetnél Apának egy búvárkodást, magunkat pedig egy snorkellingelést egyeztettünk. A víz alatti programok a kicsit borongós idő ellenére jól sikerültek, megint csak azt sajnáltuk, hogy víz alatti képeket nem tudtunk készíteni felszerelések hiányában.

Mielőtt rátérek a harmadik napi programra, szeretnék rövid intermezzóként beszámolni  kisPemuteran, surprise éjszakai látogatóinkról. A fürdőszobában, közvetlenül a mosdókagyló mellett állt a képen látható szobrocska, amihez két csótánybarátunk valamiért betegesen vonzódott, úgyhogy fogmosáshoz készülődve ez a látvány fogadott…

Pemuteran, Taman Bharat NationalA harmadik napon szerencsére az éjszakaitól eltérő természetközeli élményünk volt. Nono vezetésével dzsungelsétán vettünk részt a Taman Bharat Nemzeti Parkban.

Még aznap elmotoroztunk a túra következő állomására, Lovinába. Ez a város saját jogán maximum egy napos megálló lett volna, de mivel itt laktunk 4 hónapig, szerettem volna megmutatni a szüleimnek a környéket és persze bemutatni nekik Diont és családját. Lovina az általunk oly jól ismert oldalát mutatta meg, vagyis szinte folyamatosan zuhogott az eső.

Persze azért kipipáltuk a tervezett programokat, úgy mint a hajnali delfinnézést…

Lovina dolphin

…a forró vizes forrásban fürdést, ami különösen jó volt csepergő esővel, a motoros visszautat már kevésbé élveztük.

Air Panas Banjar, hot spring

Dacolva az elemekkel még  buddhista templomba is eljutottunk.

Buddhist temple, North Bali Buddhist temple, North Bali

2011. június 12., vasárnap

A Fiatalok Balin, part II.

Még mindig a Dél Balin töltött napokkal folytatom az élménybeszámolót. Az Uluwatu-i templom közkedvelt turistalátványosság, így természetesen mi sem hagyhattuk ki. Csodálatos a kilátás a sziklaszirtről, de a templom, sajnos a hindu templomok többségéhez hasonlóan csak kívülről tekinthető meg.

Uluwatu view 
Egyetlen egyszer hibázott Anya, amikor a fényképezőgép tokját a kezében tartva állt be egy fotóhoz. Természetesen  abban a pillanatban mögé lopakodott egy majom és ellopta azt. (szerencsésen megörökítettem a pillanatot) Nagyon ügyes, kíváncsi és ravasz kis bestiák. Senkinek sem ajánlom, hogy telefonnal a kezében vagy szemüveggel a fején sétálgasson erre. Bár a mi kis tolvajunk nem volt annyira fifikás így a templomi őr könnyedén visszavásárolta tőle a fényképezőgép tokját egy banánnal. Láttunk azonban olyan esetet, ahol a majomnak addig kellett finomságokat adni, amíg minden mancsa tele lett vele, és már a szájában sem tudta tartani a turista szemüvegét…

Napsütés, óceán, úszásra alkalmatlan hullámok. Ez az, ami szörfösök tömegeit vonzza Balira. Persze ellátogattunk Kuta-ra is, ahol a fiúk  megpróbáltak több-kevesebb sikerrel felállni a deszkára. Ez idő alatt én pedig a parton gyakoroltam Anyával, a ‘hogyan zavard el az árusokat kedvesen de hatékonyan’ nevű sportot.

A szüleimet egy kedves homestay-ben szállásoltuk Balinese offeringel, Jimbaranban, nem messze az általunk bérelt szobától. Itt bár közös nyelv nem volt a háziakkal, mégis betekintés nyertek egy indonéz család életébe. A képen látható a reggeli imádkozáshoz előkészített áldozat és füstölő halom.

Mivel Bali sziget, ezért elég logikus, hogy hatalmas sósvíz-tömeg veszi körül,Kampoeng crab in Padang sauce amiben  sok-sok hal és tengeri herkentyű él. Ezért létezik a Kampoeng nevű warung, ahol ezeket a tengeri finomságokat étellé transzformálják és felszolgálják a kedves vendégeknek. Maga a hely kínai és tengeri fogásokat kínál meglehetősen olcsón, hiszen főként helyiek esznek itt. Mellesleg itt szolgálják fel szerintünk Bali legjobb dzsúszait is. A mi kedvencünk a Jambu (guava) és a Nangka (jackfruit) és természetesen a mangó.

A legtökéletesebb hely a híres balinéz Ikan Bakar (grillezett hal) megkóstolására a Jimbarani strand. Kis megszakításokkal több kilométeren keresztül hal éttermek szegélyezik a partot, amik egész nap nyitva tartanak azonban az igazi nyüzsgés csak este indul be. Ilyenkor gyakorlatilag az asztalok és székek tömege a tengerig befedi a homokot. A víz és az asztalok közötti keskeny sávot pedig hívogató emberkék torlaszolják el, akik étlapokkal hadonásznak élénken. Eközben  az égő kókuszdiók füstje pedig mindent beborít. Ez nemcsak azt jelenti, hogy itt ma mindenki füstszagúan megy haza, hanem azt is, hogy valami nagyon finom dolog készül…

Ikan Bakar - Grill fish

Ami még nagy előny, hogy hiába turistákra épül az egész koncepció, mégsem drága az étel. Egy kiló hal 75000 IDR (~1700HUF) , ugyan sütés előtt mérik le a teljes állatot, de a fizetendő ár már tartalmazza a rizst, salátát, kankungot,  szószokat ezen kívül desszert gyanánt némi gyümölcsöt is felszolgálnak.  Aki nem szereti a tengeri halat, az alábbiak közül lehet még választani: tintahal, különféle méretű rákok, homár, kagyló. Nekünk halak közül legjobban a vörös sügér ízlett, Anya kedvence a tintahal lett, de a king prawn is isteni volt.

12 Jimbaran grill, ikan bakar

A Dél Balin töltött pihenős napok után Gilimanuk felé indultunk és útba ejtettük a híres Tanah Lot templomot. Persze ezt is csak a környező sziklákról lehet megnézni. Itt valójában két templomról van szó, a híresebbik, ami gyakorlatilag egy különálló sziget az első képen látható. Ezen kívül egy rendezett kis parkon keresztül 15 perc alatt lehet átsétálni a másik templomhoz, ami egy kőhíd szerű képződmény köt össze a szárazfölddel.

Tanah Lot

13a Temple at Tanah lot

Az egész megálló körülbelül egy óráig tartott, mert megjelentek az első esőfelhők az égen. Bérelt motorral/robogóvalTravelling around Bali indultunk neki a körutazásnak,  és még nagy út állt előttünk. Valójában hosszabb, mint számítottunk rá, annak ellenére, hogy ezt a távot már levezettem, igaz akkor autóval a Jáva túra záróakkordjaként. Motorral sokkal többet lát az ember, de sokkal jobban ki van szolgáltatva az elemeknek. Sajnos ezt a 3 hetes túra során a szüleim is saját bőrükön tapasztalták meg. Bali spórolósan osztotta a strandidőt a nyaralás alatt.

2011. június 10., péntek

A Fiatalok Balin, part I.

Mivel a szüleim későn este érkeztek, ezért a kedvenc helyünkre a padang-i étterembe vittük őket vacsorázni. Ez itt a gyorséttermek nagy konkurenciája, hiszen a McDonald’s-hoz hasonlóan non-stop nyitva tart és házhozszállítást is vállal.

Amit a padangi konyháról tudni érdemes: az ÁNTSZ tuti betiltaná, hiszen a lefőzött “fogások” egész nap (és egész éjjel) az étterem ablakában állnak és várják, csalogatják a vendégeket. Van itt curryben pácolt vagy chilivel bekent tojás, rákocskák, tintahalak, többféle módon elkészített csirkecombok/mellek, perkedel (sós, fűszeres krumplifánk, lásd a képen), szárított marhahús, rendang (hasonlít a magyar marhapörköltre, vagyis inkább távoli exotikus rokonának mondanám), pácolt tofu, tempe (egész összepréselt szójabab tömbök, felszeletelve, majd olajban kisütve, esetenként pácolva: nagyon finom, ezerszer jobb, mint a tofu! lsd. a képen) csirkemáj, sült padlizsán… a teljesség igénye nélkül. Ezen kívül különféle curry-szószok közül lehet választani, jár még zöld vagy piros chili (kicsit kesernyés szósszá pirítva, a legkisebb mennyiség egy púpozott evőkanálnyi, persze méregerős) és az általam nem annyira preferált zöld (ez is látható a tányéron, spenótszerű jellegtelen ízű levelek).

1c Padang food

A tradicionális étkezés a következőképpen néz ki: 1b Padang foodmegérkezik a vendég, leül az asztalhoz, majd a pincérek mindenkinek hoznak egy adag rizst, és telepakolják az asztalt az ablakban lévő finomságokkal, mindenből egy-egy adag tányérkákon. Vendég eszik és fizet azért amit elvett. Minket ellenben mindig az ablakhoz irányítottak és ott választottuk ki a rizsünkre valókat. Ez afféle a’la carte rendeléshez hasonlítanám.


Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy térjen be ide, ha Balin jár! A padangi gyakorlatilag megunhatatlan 1d Rene Bossés szerintünk az egyik legízletesebb indonéz étel. Igazán a szívünkbe zártuk, különösen a Rene Boss nevű éttermet, ezt a végén már szinte napi rendszerességgel látogattuk. Itt sosem próbáltak trükközni az árral, a pincérek rendkívül barátságosak voltak. Ezt csak Balázs nehezményezte néha, ugyanis az indonézek hajlamosak overtouchy-vá válni, és mivel fehér nőhöz nem mernek nyúlni, (bár ez a fogdosás az esetek többségében nem szexuális, hanem pusztán baráti töltetű) a nekem szóló lelkes tapizást is Balázs kapta.


Az első pár napban Dél Balin néztünk körül, bejártuk a szerintünk szép és különleges strandokat. Ilyen volt Balangan Beach, ami sajnos fürdésre nem igazán alkalmas partszakasz, de a látvány szerintem sok mindenért kárpótol. Egyébként ez tapasztalt szörfösök kedvelt helye, kezdőknek nem ajánlott, mert sok helyen sziklás a part.

Itt az egyik cölöpökre épített warungba betértünk egy frissítő kelapa mudára (fiatal kókuszdió). A látvány magáért beszél, ami a képen nem látszik, az épület alatt morajló tenger…


Mivel hosszú és fárasztó volt a repülőút,Nibbles Salon Spa Bali ezért elvittem a nyaralókat a kedvenc masszázsszalonunkba. Ez egy pici szalon Jimbaranban (Nibbles Salon Spa), mérsékelt árakkal, Sri-val és Putu-val a két hozzáértő kedves masszőrrel. Ha már ott voltunk lendületből kipróbáltuk a halterápiát is, így családilag.



Padang-Padang szintén a szebb strandok közé, tartozik, egyetlen hibája talán csak a mérete, ami miatt könnyen zsúfolttá válhat. Védett öbölben található, ezért strandolásra tökéletesen alkalmas.

Uluwatu és Dreamland között van egy gyönyörű sziklás partszakasz, ami Balanganhoz hasonlóan fürdésre nem igazán alkalmas, ellenben kedvelt szörfös hely (csak haladóknak). Ami miatt mégis érdemes ellátogatni, az a látvány a sziklákra épített kilátó-napozóról.

Ide egy korhadt falétrán kell felmászni, én magát az építményt sem mondanám bizalomgerjesztőnek, de tényleg megéri. Még az is különleges élmény, amikor rájössz, hogy nem csak beképzeled a remegést, hanem a sziklának csapódó hullámokat érzed…

2011. június 9., csütörtök

A nagy Bali túra terv


Bár már az előző bejegyzésemből tudjátok, hogy lassan egy hónapja elhagytuk Balit, mégis szeretném, ha az Istenek Szigetén eltöltött 8 hónapom története teljes egész lenne. Ezért nem mulaszthatom el leírni március legfontosabb eseményét: a  szüleim – Nagypapám szavaival élve:  a Fiatalok – látogatását.

Elég nehezen vették rá magukat (vagy vettem rá én őket) erre a nagy útra, de úgy tudom nem bánták meg. Ázsia mindig hatalmas és karakteres élmény egy európai számára, bármelyik pontjára utazik is az ember.

Mivel a szüleim határozott utasítása az volt, hogy ha már eljöttek idáig, akkor minél többet akarnak látni, ezért elég zsúfolt programot terveztünk a nyaralásra.

Bali túra program:

Bali körút

Ebből különböző okok miatt sajnos kimaradt az Agung megmászása és trekking Munduk környékén.

2011. május 28., szombat

KL* dangerous, avagy a táska joga!

Sok kellemetlenségbe futottunk már Ázsiában, annak ellenére, hogy csak kevés és viszonylag biztonságos részein jártunk.
Tegnap éjjel viszont megloptak.

Az utcán, egy kivilágított kereszteződésben, közvetlenül a kondominium előtt, ahol szobát bérelünk. A barátom, egy barátunk és 2 biztonsági őr szeme láttára. Nem mintha nem lettek volna figyelmeztető jelek: tábla az utcán, rémtörténetek a női magazinokban…

not-funnyMi is történt pontosan? Épp mozi után baktattunk haza az utcán, élénken beszélgetve. Mivel ezen a környéken nagyon kicsi a forgalom, hárman egymás mellett haladtunk egy széles úttesten, én bal szélen. Hátulról motorhangot hallottam, hátrapillantottam, majd konstatáltam, hogy csak egy motoros, aki könnyedén elfér mellettünk az úton, tehát nyugodtan folytattam az utamat. A következő pillanatban lökést éreztem a bal oldalamon, amitől reflexszerűen jobbra fordultam. Ekkor észleltem, hogy nem meglökött a motoros, hanem immár az utasa tartja kezében a táskámat.
Szíja szolid pattanással szakadt szét az alkaromon, utánakapnom természetesen felesleges volt, a néhány lépésnyi futás pedig szinte nevetséges. A 20 év körüli nyeszlett maláj tolvaj pedig csak bámult rám a hátsó ülésről a fehér bukósisakjában a táskámat szorongatva.

A biztonsági őr, csak annyit kérdezett, hogy: “táska?” , majd bólogatásom után megjegyezte, hogy 2 napja ugyanez történt egy másik lakóval – helyivel. Ez itt mindennapos…

El tudom képzelni a mindig csinos, jól öltözött Kuala Lumpur-i nők rettegését, akik a méregdrága designer táskáikkal rohangálnak az utcákon.

Lehet túlzásnak hangzik, de úgy érzem megtámadtak. Úgy érzem, hogy táskával a vállamon célpont vagyok. Persze megtehetem, hogy mindig a megfelelő oldalra veszem a táskát, mármint ha együtt sétálunk Balázzsal középre (hogy minden lépésnél zavaróan a csípőmhöz ütődjön) talán így biztonságos. Vagy hordhatnék mindig hátizsákot, a csinos ruhákhoz is… persze akkor zsúfolt utcán arra kellene figyelnem, nehogy valaki beletúrjon, amíg én előre nézek.

Aláírom, Budapesten is van bűnözés.
Tudom, hallom a médiából, ismerősöktől, olvasom az újságban... Talán magasabb is a bűnözési ráta, mint itt. Loptak már el tőlem mobiltelefont nem is egyszer, hazai szórakozóhelyen. De ennyire nyíltan, szemben, testi erővel még soha senki nem vett el tőlem valamit, ami az enyém…

…és ez rossz, félelmetes, elbizonytalanít. Azt hiszem utálom ezt a várost.

* A történethez tudni kell, hogy három hete Malajziában, Kuala Lumpurban vagyunk. Itt bérlünk szobát egy apartmanban. Lakótársunk egy indiai-tibeti felmenőkkel rendelkező, tündéri indiai lány. Mellesleg kezdünk aggódni érte, mert 4 napja nem láttuk. Reméljük, hogy csak ki sem látszik a munkából…

2011. május 26., csütörtök

Singa Pura– the “Lion City”

Számítottam rá, mégis reméltem, hogy kikerülhetem a 6 hónap után esedékes visa run-t. Keresgéltük a kiskapukat, beszéltünk Balázs egyetemével, de a vízumomat a maximális 6 hónapnál tovább nem tudtam meghosszabbítani, tehát cselekednem kellett. Megkerestük a legolcsóbb repjegyet, csekkoltam a követségi ügyintézés hosszát, majd a kiírt 3 napra még ugyanennyit számoltam rá az indonézeket ismerve (ez végül feleslegesnek bizonyult). Tehát a célpont Szingapúr lett a dátum pedig március 11.

A Little Red Dot nevezetű hostelben szálltam meg, a 8-ágyas női dormban hostel dorm(vagyis 7 idegen lánnyal osztottam meg a szobát én valójában csak egy ágyat béreltem, vagyis még azt sem: egy emeletes ágy tetejét). A hostel alapvetően tiszta és rendezett volt, a közös terület kifejezetten szépen sikerült, de közös zuhanyzó nem tett boldoggá, sem a gyakorlatilag ehetetlen reggeli. (az ágy/ éj: 26SGD kb 4000HUF)

Azzal bátorítottam magam, hogy a szobatársaim biztos jófej csajok, akik elég vagányak ahhoz, hogy egyedül utazzanak Ázsiában. Nos, az első benyomás nem volt a szuperpozitív élmény főleg amikor rájöttem, hogy az alsó ágyat egy kibírhatatlanul horkoló 70 év körüli kicsit bolond néni foglalja el. Inkább úgy döntöttem, hogy nem erőltetem a barátkozást, másnap nyakamba vettem a várost – persze egyedül.

hindu temple hindu ganesha

chapati

mall in little india little india

Little Indiával kezdtem, marina baymajd végigsétálva a napot Marina Bay-ben kötöttem ki. Itt épp a lábpihentetés közben találkoztam össze az egyik szobatársammal Gabrielle-lel, a fancia-kanadai lánnyal. Szerencsére kiderült, hogy aranyos leányzó, úgyhogy az elkövetkező 3 napban nem voltam magányos harcos, hanem együtt csináltunk programokat.


marina bay sand hotel

Most per pillanat nagyon utáljuk Dávidot,Singapore Flyer ugyanis a múlt héten a Marina Bay Sands Hotelben töltött 3 napot, ráadásul teljesen ingyen!!! (a hotel az előző képen látható)

Én az épület bal felső sarkába mehettem fel potom 22SGD-ért a kilátóba, egyszer (!) aztán vártunk 2 órát a sötétedésig, ha már kifizettük a belépőt…


Singapore by night

Voltam ezen kívül a nemzeti orchidea kertben, ahol érdekes felfedezést tettem (első kép, katt a nagyításért).

horn National Orchid Garden

a második csak a kötelező kép a photo-point-on.

2011. május 10., kedd

…just another day in Paradise

BANDA ISLANS MAP

A hajó Banda Neira kikötőjébe futott be, ahol asmoked fish lefoglalt szállás tulajdonosa várt minket, ellenőrizte, hogy épségben megérkeztünk – e, majd a szállásunkra kísértetett minket. A kikötő körüli utcák – a késői óra ellenére – hangulatos kis piaccá változtak, a helyiek itt árulták a hajóról érkezőknek a természetesen házi készítésű ételeiket. Például a pálcára tűzött füstölt sült halat (lásd a képen).

Másnap az első dolog ami feltűnt a szigeten, hogy mennyire különbözik a város, más minden eddig látott indonéz településtől. A nagyrészt koloniális épületek tökéletesen konzerválták a gyarmati idők hangulatát. Bár ez a világ számomra csak könyvekből és filmekből elképzelt, a fehér épületek, rendezett utcácskák, valamiféle romantikus nosztalgiát ébresztettek bennem.

SAMSUNG DIGITAL CAMERA

street










Azért a festői környezet innen sem hiányzott. A sziget tele élénkzöld növényzettel, pálmafákkal és ameddig a szem ellát gyönyörű kék óceán.

Neira

A sziget egyetlen “hiányossága”, hogy Saparuával ellentétben a part nem homokos, strandolásra való. Viszont a szigetek mellett található korallok, talán a világon a legszebbek között vannak.

Szinte minden nap hajót béreltünk (természetesen kapitánnyal együtt), így körbe-snorkellingeltük a szigetek melletti merülési pontokat.

Ezek közül a leglátványosabb a Gunung Api sziget melletti merülés volt. A Gunung Api nem csak egy szimpla sziget, hanem egyben egy vulkán, ami 1988. máj. 19én tört ki utoljára. Ennek köszönhető az a lenyűgöző koralltömeg, ami a tengerbe ömlő láván építi kis víz alatti városkáját. Az élénk rózsaszínes – lilás korallmező elképesztően tökéletes állapotban van. Egyszerűen meseszép! Aki nem hiszi járjon utána!

Sajnos víz alatt készült fotókkal nem szolgálhatok, de azt kell mondjam, hogy a táj, csak a második legszebb látnivaló a Banda szigeteken. Pedig az sem rossz…

view from the boat

view from the boat2