Még mindig a Dél Balin töltött napokkal folytatom az élménybeszámolót. Az Uluwatu-i templom közkedvelt turistalátványosság, így természetesen mi sem hagyhattuk ki. Csodálatos a kilátás a sziklaszirtről, de a templom, sajnos a hindu templomok többségéhez hasonlóan csak kívülről tekinthető meg.
Egyetlen egyszer hibázott Anya, amikor a fényképezőgép tokját a kezében tartva állt be egy fotóhoz. Természetesen abban a pillanatban
mögé lopakodott egy majom és ellopta azt. (szerencsésen megörökítettem a pillanatot) Nagyon ügyes, kíváncsi és ravasz kis bestiák. Senkinek sem ajánlom, hogy telefonnal a kezében vagy szemüveggel a fején sétálgasson erre. Bár a mi kis tolvajunk nem volt annyira fifikás így a templomi őr könnyedén visszavásárolta tőle a fényképezőgép tokját egy banánnal. Láttunk azonban olyan esetet, ahol a majomnak addig kellett finomságokat adni, amíg minden mancsa tele lett vele, és már a szájában sem tudta tartani a turista szemüvegét…
Napsütés, óceán, úszásra alkalmatlan hullámok.
Ez az, ami szörfösök tömegeit vonzza Balira. Persze ellátogattunk Kuta-ra is, ahol a fiúk megpróbáltak több-kevesebb sikerrel felállni a deszkára. Ez idő alatt én pedig a parton gyakoroltam Anyával, a ‘hogyan zavard el az árusokat kedvesen de hatékonyan’ nevű sportot.
A szüleimet egy kedves homestay-ben szállásoltuk 
el, Jimbaranban, nem messze az általunk bérelt szobától. Itt bár közös nyelv nem volt a háziakkal, mégis betekintés nyertek egy indonéz család életébe. A képen látható a reggeli imádkozáshoz előkészített áldozat és füstölő halom.
Mivel Bali sziget, ezért elég logikus, hogy hatalmas sósvíz-tömeg veszi körül,
amiben sok-sok hal és tengeri herkentyű él. Ezért létezik a Kampoeng nevű warung, ahol ezeket a tengeri finomságokat étellé transzformálják és felszolgálják a kedves vendégeknek. Maga a hely kínai és tengeri fogásokat kínál meglehetősen olcsón, hiszen főként helyiek esznek itt. Mellesleg itt szolgálják fel szerintünk Bali legjobb dzsúszait is. A mi kedvencünk a Jambu (guava) és a Nangka (jackfruit) és természetesen a mangó.
A legtökéletesebb hely a híres balinéz Ikan Bakar (grillezett hal) megkóstolására a Jimbarani strand. Kis megszakításokkal több kilométeren keresztül hal éttermek szegélyezik a partot, amik egész nap nyitva tartanak azonban az igazi nyüzsgés csak este indul be. Ilyenkor gyakorlatilag az asztalok és székek tömege a tengerig befedi a homokot. A víz és az asztalok közötti keskeny sávot pedig hívogató emberkék torlaszolják el, akik étlapokkal hadonásznak élénken. Eközben az égő kókuszdiók füstje pedig mindent beborít. Ez nemcsak azt jelenti, hogy itt ma mindenki füstszagúan megy haza, hanem azt is, hogy valami nagyon finom dolog készül…
Ami még nagy előny, hogy hiába turistákra épül az egész koncepció, mégsem drága az étel. Egy kiló hal 75000 IDR (~1700HUF) , ugyan sütés előtt mérik le a teljes állatot, de a fizetendő ár már tartalmazza a rizst, salátát, kankungot, szószokat ezen kívül desszert gyanánt némi gyümölcsöt is felszolgálnak. Aki nem szereti a tengeri halat, az alábbiak közül lehet még választani: tintahal, különféle méretű rákok, homár, kagyló. Nekünk halak közül legjobban a vörös sügér ízlett, Anya kedvence a tintahal lett, de a king prawn is isteni volt.
A Dél Balin töltött pihenős napok után Gilimanuk felé indultunk és útba ejtettük a híres Tanah Lot templomot. Persze ezt is csak a környező sziklákról lehet megnézni. Itt valójában két templomról van szó, a híresebbik, ami gyakorlatilag egy különálló sziget az első képen látható. Ezen kívül egy rendezett kis parkon keresztül 15 perc alatt lehet átsétálni a másik templomhoz, ami egy kőhíd szerű képződmény köt össze a szárazfölddel.
Az egész megálló körülbelül egy óráig tartott, mert megjelentek az első esőfelhők az égen. Bérelt motorral/robogóval
indultunk neki a körutazásnak, és még nagy út állt előttünk. Valójában hosszabb, mint számítottunk rá, annak ellenére, hogy ezt a távot már levezettem, igaz akkor autóval a Jáva túra záróakkordjaként. Motorral sokkal többet lát az ember, de sokkal jobban ki van szolgáltatva az elemeknek. Sajnos ezt a 3 hetes túra során a szüleim is saját bőrükön tapasztalták meg. Bali spórolósan osztotta a strandidőt a nyaralás alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése