A Fiatalok Balin, part I.

Mivel a szüleim későn este érkeztek, ezért a kedvenc helyünkre a padang-i étterembe vittük őket vacsorázni. Ez itt a gyorséttermek nagy konkurenciája, hiszen a McDonald’s-hoz hasonlóan non-stop nyitva tart és házhozszállítást is vállal.

Amit a padangi konyháról tudni érdemes: az ÁNTSZ tuti betiltaná, hiszen a lefőzött “fogások” egész nap (és egész éjjel) az étterem ablakában állnak és várják, csalogatják a vendégeket. Van itt curryben pácolt vagy chilivel bekent tojás, rákocskák, tintahalak, többféle módon elkészített csirkecombok/mellek, perkedel (sós, fűszeres krumplifánk, lásd a képen), szárított marhahús, rendang (hasonlít a magyar marhapörköltre, vagyis inkább távoli exotikus rokonának mondanám), pácolt tofu, tempe (egész összepréselt szójabab tömbök, felszeletelve, majd olajban kisütve, esetenként pácolva: nagyon finom, ezerszer jobb, mint a tofu! lsd. a képen) csirkemáj, sült padlizsán… a teljesség igénye nélkül. Ezen kívül különféle curry-szószok közül lehet választani, jár még zöld vagy piros chili (kicsit kesernyés szósszá pirítva, a legkisebb mennyiség egy púpozott evőkanálnyi, persze méregerős) és az általam nem annyira preferált zöld (ez is látható a tányéron, spenótszerű jellegtelen ízű levelek).

A tradicionális étkezés a következőképpen néz ki: megérkezik a vendég, leül az asztalhoz, majd a pincérek mindenkinek hoznak egy adag rizst, és telepakolják az asztalt az ablakban lévő finomságokkal, mindenből egy-egy adag tányérkákon. Vendég eszik és fizet azért amit elvett. Minket ellenben mindig az ablakhoz irányítottak és ott választottuk ki a rizsünkre valókat. Ez afféle a’la carte rendeléshez hasonlítanám.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, hogy térjen be ide, ha Balin jár! A padangi gyakorlatilag megunhatatlan és szerintünk az egyik legízletesebb indonéz étel. Igazán a szívünkbe zártuk, különösen a Rene Boss nevű éttermet, ezt a végén már szinte napi rendszerességgel látogattuk. Itt sosem próbáltak trükközni az árral, a pincérek rendkívül barátságosak voltak. Ezt csak Balázs nehezményezte néha, ugyanis az indonézek hajlamosak overtouchy-vá válni, és mivel fehér nőhöz nem mernek nyúlni, (bár ez a fogdosás az esetek többségében nem szexuális, hanem pusztán baráti töltetű) a nekem szóló lelkes tapizást is Balázs kapta.

Az első pár napban Dél Balin néztünk körül, bejártuk a szerintünk szép és különleges strandokat. Ilyen volt Balangan Beach, ami sajnos fürdésre nem igazán alkalmas partszakasz, de a látvány szerintem sok mindenért kárpótol. Egyébként ez tapasztalt szörfösök kedvelt helye, kezdőknek nem ajánlott, mert sok helyen sziklás a part.

Itt az egyik cölöpökre épített warungba betértünk egy frissítő kelapa mudára (fiatal kókuszdió). A látvány magáért beszél, ami a képen nem látszik, az épület alatt morajló tenger…

Mivel hosszú és fárasztó volt a repülőút, ezért elvittem a nyaralókat a kedvenc masszázsszalonunkba. Ez egy pici szalon Jimbaranban (Nibbles Salon Spa), mérsékelt árakkal, Sri-val és Putu-val a két hozzáértő kedves masszőrrel. Ha már ott voltunk lendületből kipróbáltuk a halterápiát is, így családilag.

Padang-Padang szintén a szebb strandok közé, tartozik, egyetlen hibája talán csak a mérete, ami miatt könnyen zsúfolttá válhat. Védett öbölben található, ezért strandolásra tökéletesen alkalmas.

Uluwatu és Dreamland között van egy gyönyörű sziklás partszakasz, ami Balanganhoz hasonlóan fürdésre nem igazán alkalmas, ellenben kedvelt szörfös hely (csak haladóknak). Ami miatt mégis érdemes ellátogatni, az a látvány a sziklákra épített kilátó-napozóról.

Ide egy korhadt falétrán kell felmászni, én magát az építményt sem mondanám bizalomgerjesztőnek, de tényleg megéri. Még az is különleges élmény, amikor rájössz, hogy nem csak beképzeled a remegést, hanem a sziklának csapódó hullámokat érzed…