Bali - Budapest

2011. február 20., vasárnap

Minden kezdet nehéz…

Már majd 3 hete visszatértünk a Fűszer szigetekről, de csak most szedtem össze magam és kezdtem el írni ezt a kis beszámolót. Az utazás két hetében nagyon változatos élmények értek minket, de összességében csodálatos volt, talán a világ legszebb helyein jártunk…

Persze azért nem kezdődött kis kalandunk zökkenőmentesen… Maga az utazás mint már említettem maratoni buszozással indult. Hajnal 3kor érkeztünk meg a Surabaya-i buszpályaudvarra ahol egy ritkaundorító emberfajzat – az erőszakos indonéz taxisofőrök – falkájának támadását kellett visszavernünk. Nagy nehezen megtaláltunk a megfelelő buszjáratot és eljutottunk a városközpontba, naivan azt gondoltuk, hogy itt fogunk egy taxit és mivel a nagyobb távolságot már leküzdöttünk, olcsón sikerül egy megfelelő hotelhez vitetnünk magunkat. Ekkor még nem sejtettük, hogy mekkorát tévedünk… Tehát hajnal 4kor bevágtuk magunkat egy taxiba, még arra is sikerült rávenni a jóembert, hogy bekapcsolja a taxiórát, tehát ülünk a taxiban és várjuk, hogy elvigyen minket az előre (a Lonely Planetből) kiválasztott hotelbe. Negyed óra furikázás után szól, hogy megérkeztünk: ekkor konstatáljuk, hogy egy 4*os hotel előtt vagyunk aminek neve köszönőviszonyban sincs az általunk megadottal. Emberünk újra próbálkozik, ezúttal megérkezünk a kért helyre, de az sajnos tele van: indoangolul: pull. Megadjuk a következő hotel nevét ekkor drága taxis barátunk hosszas indonéz monológot tart amiből mi annyit értünk, hogy ő tud egy hotelt. Mondjuk: jó legyen, mi baj lehet belőle, ő a sofőr, biztosan tud valamit a közelben, hiszen ismernie kell a várost… 20 perc kocsikázás után – persze a taxióra ketyeg – megkérdezzük emberünket, mégis hova a jó életbe visz minket, mi csak egy tiszta szobát akarunk, ahol alhatnánk, erre a válasz: blablabla pantai blablabla. Amiből kiderült számunkra, hogy ez a szerencsétlen hülye kivitt minket surabayából a tengerpartra, persze jó messzire az általunk preferált városközponttól és még messzebbre a másnap reggeli repülőgéptől. Kis ordítás után kikapcsoltattuk vele a taxiórát és követeltük, hogy vigyen vissza minket a városba és mutasson nekünk egy normális szállást (útközben beugrottunk egy helyre, ahol 4 órára lehetett szobát kivenni...hát hogy-is-mondjam inkább kihagytuk). Realizálódott bennünk, hogy ezzel az szegény ördöggel nem tudunk zöld ágra vergődni, utolsó uticélként egy nonstop warnetet, vagyis internetezőt neveztünk meg, a sofőr persze állította, hogy nincs ilyen (egy 2millós metropoliszban) nah mindegy egy gyorsétteremnél kötöttünk ki ahol végre volt wifi. 1 hamburgermenü és 1,5óra keresgélés és telefonálgatás után újabb taxiba vágtuk magunkat és reggel 9kor végre sikerült elfoglalnunk a Family guesthouse egy csinos, tiszta, de indonéz viszonylatban nem éppen olcsó szobáját.

Pár óra alvás után aznap még két feladat várt ránk: könnyen szállítható szúnyoghálót beszerezni és Balázs anyukája elé kimenni a reptérre.

A reptérről olyan éjfél után értünk vissza a szállásra ekkor felfedeztünk egy kellemetlen meglepetést: a kistáskában, amiben elméletileg Balázs tükörreflexes fényképezőgépe utazott velünk híre-hamva nem volt a gépnek és az ok, amiért ezt nem vettük észre, hogy a szemfüles tolvaj (feltehetően még a buszon) egy ásványvizes üveggel helyettesítette azt, így a táska súlya nem változott, mi pedig gyanútlanul folytattuk utunkat.

Folyt. köv.: Ambon, ahol szerencsére nem sokat időztünk és a mesés Saparua szigete…

2011. február 2., szerda

We’re back!

Visszatértünk a szivárványon túlról! Képek vannak dögivel, kalandok is… gazdagabbak lettünk csodás élményekkel, szegényebbek egy fényképezőgéppel…

A postok készülnek (vagyis fognak), addig is ízelítőnek:

Saparua

A kép Saparua szigetén készült itt töltöttük az utazás első 3 napját…