Sok kellemetlenségbe futottunk már Ázsiában, annak ellenére, hogy csak kevés és viszonylag biztonságos részein jártunk.
Tegnap éjjel viszont megloptak.
Az utcán, egy kivilágított kereszteződésben, közvetlenül a kondominium előtt, ahol szobát bérelünk. A barátom, egy barátunk és 2 biztonsági őr szeme láttára. Nem mintha nem lettek volna figyelmeztető jelek: tábla az utcán, rémtörténetek a női magazinokban…
Mi is történt pontosan? Épp mozi után baktattunk haza az utcán, élénken beszélgetve. Mivel ezen a környéken nagyon kicsi a forgalom, hárman egymás mellett haladtunk egy széles úttesten, én bal szélen. Hátulról motorhangot hallottam, hátrapillantottam, majd konstatáltam, hogy csak egy motoros, aki könnyedén elfér mellettünk az úton, tehát nyugodtan folytattam az utamat. A következő pillanatban lökést éreztem a bal oldalamon, amitől reflexszerűen jobbra fordultam. Ekkor észleltem, hogy nem meglökött a motoros, hanem immár az utasa tartja kezében a táskámat.
Szíja szolid pattanással szakadt szét az alkaromon, utánakapnom természetesen felesleges volt, a néhány lépésnyi futás pedig szinte nevetséges. A 20 év körüli nyeszlett maláj tolvaj pedig csak bámult rám a hátsó ülésről a fehér bukósisakjában a táskámat szorongatva.
A biztonsági őr, csak annyit kérdezett, hogy: “táska?” , majd bólogatásom után megjegyezte, hogy 2 napja ugyanez történt egy másik lakóval – helyivel. Ez itt mindennapos…
El tudom képzelni a mindig csinos, jól öltözött Kuala Lumpur-i nők rettegését, akik a méregdrága designer táskáikkal rohangálnak az utcákon.
Lehet túlzásnak hangzik, de úgy érzem megtámadtak. Úgy érzem, hogy táskával a vállamon célpont vagyok. Persze megtehetem, hogy mindig a megfelelő oldalra veszem a táskát, mármint ha együtt sétálunk Balázzsal középre (hogy minden lépésnél zavaróan a csípőmhöz ütődjön) talán így biztonságos. Vagy hordhatnék mindig hátizsákot, a csinos ruhákhoz is… persze akkor zsúfolt utcán arra kellene figyelnem, nehogy valaki beletúrjon, amíg én előre nézek.
Aláírom, Budapesten is van bűnözés.
Tudom, hallom a médiából, ismerősöktől, olvasom az újságban... Talán magasabb is a bűnözési ráta, mint itt. Loptak már el tőlem mobiltelefont nem is egyszer, hazai szórakozóhelyen. De ennyire nyíltan, szemben, testi erővel még soha senki nem vett el tőlem valamit, ami az enyém…
…és ez rossz, félelmetes, elbizonytalanít. Azt hiszem utálom ezt a várost.
* A történethez tudni kell, hogy három hete Malajziában, Kuala Lumpurban vagyunk. Itt bérlünk szobát egy apartmanban. Lakótársunk egy indiai-tibeti felmenőkkel rendelkező, tündéri indiai lány. Mellesleg kezdünk aggódni érte, mert 4 napja nem láttuk. Reméljük, hogy csak ki sem látszik a munkából…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése