Fullmoon ceremony

Az elmúlt napok viszonylag eseménydúsan teltek. Kirándulni indultunk, de nem jutottunk messzire, megálltunk egy warungnál. A 'menü' a következő volt: egy-egy bakso (ez húsgombócos leves), a jól megszokott nasi goreng. Mivel elkezdett szakadni az eső és úgyis ottragadtunk, megkóstoltam valamit, amit édességnek csúfoltak és a következőkből állt: papaja, jackfruit, zöld és piros zselé, zúzott jég, és az egész le volt öntve valami tejszerű dologgal. Kicsit undorító volt, de borzasztó édesség-hiányom van, tehát majdnem a felét leküzdöttem :)

Este Dionnak köszönhetően megnézhettünk egy fullmoon ceremony-t. Érdekes volt, bár nem értettünk semmit és egy kicsit hosszú is volt a szertartás...
A képen: Dion->Putu->Bagus1, Balázs és én tradicionális szerelésben.

Ha sarungot viselsz nem kötelező a bukósisak... A nők szoknyában természetesen féloldalasan ülve utaznak a motoron: dámanyereg a 21.században :P

update: épp most kóstoltam egy zselés gyümölcsös trutymót, ami isteni volt :D

Elso het

Az első hét valójában elég unalmasan telt, legtöbbször Balázs mögött ültem a robogón és Singaraja és Lovina között ingáztunk.
Már említettem a nasi gorenget, ami sült rizst jelent, kevés zöldséggel, opcionálisan tojással, csirkével, rákszirommal. Ez itt a nemzeti étel, gyakorlatilag bármelyik warungban be lehet szerezni. Egyébként elég sok a patkány és a csótány, de ez van és kész.
Ez a kép a legfinomabb nasi gorengről készült (6000 IDR= kb 150 HUF):

Tegnap óta saját robogót bérlek, így most már én is szabadon mozoghatok a környéken. Egyébként a közlekedés nem egyszerű, de elég hamar hozzá lehet szokni: rengeteg a robogó, gyakorlatilag a forgalom 90%-a, sokszor a motorosok két oldalról előzik az autókat, nincs elsőbbségadás-kötelező, és egy- egy kismotoron az esetek többségében egy egész család ül (apuka, anyuka, 2-3 gyerek)

Mar itt-tartózkodásom második napján megismerkedtem Dionnal, ő balinéz, a fiúk nem sokkal megérkezésük után barátkoztak össze vele. Kedves ember, 35 körüli egész jól beszél angolul (mármint meglepően sok angol szót ismer), nehéz meghatározni, hogy mivel foglakozik, de főként turistáknak szervez programokat. A felesége szintén nagyon barátságos, bar ő csak néhány angol szót ismer. 3 gyerekük van: Bagus1, Bagus2, és egy tündéri 2 éves down kóros kislány: Gani.
A vasárnapi grillezés közben készült néhány kép:

Repülő szamóca

Már itt ülök Singaraja egyik kis internetkávézójában, megvolt az első pár nasi goreng, barátkozom a kétes tisztaságú warungokkal. Tehát minden rendben :)

Hétfőn erősen indított az Aerosvit: a kiírt indulási időt nemhogy betartotta, hanem 10 perccel hamarabb szállt fel a gépem Budapestről. Ezután következett (volna) a 9 órás várakozás. Ez egész gyorsan eltelt, mármint az elméleti boarding time-ig, ekkor kezdődött a további 7 órás késés - inkább nem részletezném.
(ez a kép 1:17kor készült, elvileg elkezdődött a beszállás, gyakorlatilag ez 2korul kezdődött és 2:50kor szálltunk fel)
Utána éjszaka Bangkokban (szép hotel, alig alvás) és hajnalban már röppentem is tovább Balira.

Balázs várt a reptéren: alig 6órás motorozás után megérkeztünk a házunkba. Lovinaban lakunk, Singaraja mellett. Külön érdekesség, hogy nincsenek címek, a tulajdonos neve alapján lehet egy egy házat meghatározni.

A ház nagyon szép, van benne konyha, 4 kisebb szoba, 3 fürdőszoba (ebből 1 a mi szobánkból nyílik: és van benne hát nem meleg, de langyos víz) és 3 terasz. Elég nagy házacska, szerencsére mar alkalmaztunk pembantut, aki hetente kétszer takarít nálunk.

Így fest a ház előröl:

Bumbumbum.... Kezdhetjük

Már csak egyet kell aludni! Táskák bepakolva (hátizsák 15,1kg, kézipoggyász 5kg) ruha utazáshoz kikészítve, repjegyek kinyomtatva, útlevél megvan, kedvenc kispárna beélesítve... Minden készen áll.
Reggel: indulamandula!

Borul a bili, vagyis...

„Eddig, eddig, eddig vagyok”
Még mindig nincs vízumom, az útlevelem a thaioknál, a lakásomat eddig nem sikerült kiadni (ha kiadom még ki is kell költözni!!!), a betegeskedés miatt 2 oltás hiányzik... ráadásul a drága doktornő most már csak heti 2 napon rendel... ááárrrggg....12 nap múlva indulás. Akarom én ezt?
Az elmúlt 3 hét elég fárasztó volt:
HÉT No.1: dolgoztam. A Szigeten. Látástól mikulásig. (szombaton volt egy kis lazulás, de ez visszaütött borzalmas vasárnapi másnaposság-plusz-munka kombó formájában)
HÉT No.2: fellázadt a szervezetem: szó szerint. Ugyanis belázasodtam. Egész héten betegeskedtem, csütörtökön hazatértem kedves kis családomhoz, hogy otthon agonizáljak és ápoltassam magam.
HÉT No.3: amikor is: a SZIN-re látogatott a Jägerbar. Ez, attól eltekintve, hogy végig úgy köhögtem, mint egy 'tébécés' egészen jó móka volt. Még Sugababes koncerten is voltam :)

Egyébként olyan sz#r idő van Bp-en, hogy holnap felveszem a gyönyörűséges Grey Mer csizmámat - kövezzetek meg, de örülök neki...