Java 1: Ijen-Merapi

Még csak két napja tart fantasztikus Jáva túránk, ugyanis a múlt héten Őszy belázasodott, tehát megvártuk amíg felépült és egy hetes csúszással indultunk el a frissen bérelt Suzuki Jimnyvel Katanával. Az első nap eredetileg két programpontból állt volna: átkelni Jávára és felérni az Ijen-platóra.

A valóságban pedig a következő történt:

Dél körül elindultunk Lovinából, miután Balázs kifejezésével élve: betömörítettük a táskákat a csomagtartóba. Már ekkor meg kellett állapítanunk, hogy a Jimny nem a megfelelő választás 4 személy és a csomagok kényelmes szállítására. Ferryvel átkeltünk Jávára és Banyuwangi-ból a hegy felé vettük az utunkat. Mire a rázósabb szakaszhoz értünk ránk esteledett. Az első néhány kaptatón még feljutottunk, párat megmászott a Jimny úgy, hogy kiszálltunk és csak a sofőr maradt az autóban, de egy durva elakadásnál inkább megfutamodtunk (a Jimny mind a 970 köbcentije szégyellheti magát).

Bondowoso felé indultunk, ez állítólag Jáva legtisztább városa és van egy Tape nevű ételük, ami pácolt gyökerekből áll és fura élesztős íze van. Itt töltöttük az éjszakát, legalábbis ami maradt belőle. Másnap végre, nagy szenvedve felküzdöttük magunkat az Ijen-platóra. El is felejtettem említeni, hogy Jimny most éppen indítási problémákkal örvendeztetett meg minket. Az út traumája még túl friss, hogy részletesen elmeséljem, de röviden: én vezettem, mármint fogalmazhatunk úgy, hogy én voltam a zsoké, a fiúk pedig a rázósabb részeken caplattak az autó után. Az indítási probléma miatt, ha lefulladtunk (ami megesett elég gyakran, annak ellenére, hogy padlógázzal araszoltunk) vissza kellett a hegyen gurulni, hogy kuplungfelengedéssel a motor ismét beinduljon…

A szállásunk egy kávéültetvényhez tartozó holland koloniális épületben volt (Kartimor Home Stay 120ezer IDR/szoba/éj), ennek külön érdekessége, hogy saját termálvizes forrása van, aminek vizét egy kis jakuzzi méretű medencében fogják fel, a szállóvendégek legnagyobb örömére (esetünkben: egy cross motoros verseny résztvevői és mi). Tehát végre-valahára eljutottunk a szállásra, este kiáztattuk magunkat a forró vízben, másnap pedig hajnalban keltünk, hogy megnézzük a krátertavat a felkelő nap fényében. A felkelés része még sikerült is a dolognak, de arra keltünk 4kor, hogy csepereg az eső. Rendíthetetlenül felküzdöttük magunkat a terepállónkal terepjárónkkal a parkolóig, majd esőkabátban folytattuk az utat a mászási plusz fényképezési díjak befizetése után (5ezer IDR/fő+30ezer IDR/fényképezőgép). Az autótól még 3km-es gyalogút vezet a kráterig. Ezt az utat teszik meg minden nap kétszer a kénbányászok is. Nekem egyszer is elég volt…

A napfelkeltét természetesen lekéstük, de azzal nyugtattuk magunkat, hogy a köd és az esőfelhők miatt amúgy sem láttuk volna. Az eső szerencsére csak az első 500méteren boldogított minket. Felérve fantasztikus volt a látvány: a hihetetlen türkizes krátertó, mellette a földből feltörő valószínűtlen-sárga kénfüst (ami mellesleg az elején csak kicsit büdös volt, de amikor megfordult a szélirány kifejezetten fullasztóvá vált.

Az Ijen-Merapi Jáva legkeletebbre eső vulkáni hegye, amelynek tetején kénes krátertó található. A legérdekesebb azonban a kénbányászat, hiszen a kéntömböket pusztán emberi erővel hordják le a hegyről (mármint először a kráter belsejéből fel a peremre és onnan le a hegy tövébe). Egy-egy indonéz bányász egyszerre 60-70 kilogramm ként visz le a hegyről igencsak nyaktörő útvonalon. Mindezért kilónként 600IDR-t kapnak, tehát körülbelül 14 HUF-ot. A ként kozmetikumok előállításához használja alapanyagként, a felvásárló.