Surakarta néven fut. Viszonylag rendezett, átlagos indonéz város. Híres a húsgombócáról, amit sokféle ételben használnak (sajnos), de csak levesként finom: ez a Bakso Solo. Nagyon szerencsénk volt a szállással, mert egy gyönyörű jávai stílusú házban sikerült szobákat bérelnünk, ráadásként egy tündéri tulajdonos hölggyel ismerkedtünk meg. 
Solo főként a batikról híres. Hatalmas textilpiacai vannak, ahol szédületes mennyiségű batikruhát,- inget, sarong-ot árulnak. Olyan tömegű és intenzitású ez a szín és mintaáradat, hogy nekem egészen belefájdult a fejem.
Természetesen kipróbáltuk a becak-ot is, ami alapvetően egy biciklis-taxi. Jáván minden nagyobb városban rengeteg becak nyüzsög, ezzel közlekedni nagyon hangulatos.
Meglátogattuk Surakarta egyik nevezetességét, Mangkunnegaran-t is, de mivel itt találkoztunk Java második legrövidebb nyitva tartásával (9-12), így a belső udvart és a múzeumot nem tudtuk megnézni. (a legrövidebb nyitva tartás címet a Yogyakarta, Kraton nyerte, hiszen 10-12ig látogatható a belső palota).
A képen látható édesség 
méltán került a kedvenceink közé Jáva túránk alatt. Íze a tejbegrízre emlékeztet rizslisztből készül és a kis felfújtakat megszórják banán- vagy jackfruit darabokkal esetleg csokireszelékkel. Sokszor ilyen faszén-tűzhelyen készítik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése