A Keludhoz a Panorama hoteltől Blitáron keresztül vezet az út. És egyébként is minden út Blitár-ba vezet (vissza) – ezt személyes tapasztalatok és eltévedések támasztják alá. 
Természetesen mire megérkeztünk a hegy lábához zuhogott az eső. Egy nagy kapunál befizettük a feljutáshoz elengedhetetlen díjat és reménykedtünk benne, hogy ezúttal Jimny nem okoz csalódást. Persze most sem lett igazunk, így ismét eljátszottuk a fiúk sétálnak, én vezetek trükköt, majd amikor tartósan meredek szakasz következett egyesével szállítottam fel a fiúkat a következő check point-ig.
Autós utunk egy hatalmas parkolóban végződött. Innen a kráterhez egy 130-150 méteres alagúton keresztül vezet az út, amit a japánok építettek a II. világháború alatt. A Mt. Kelud Jáva egyik legszeszélyesebb vulkánja. Az útikönyvek “sleeping beast”-nek, vagyis alvó szörnyetegnek nevezik. Feljegyzések szerint az elmúlt évezredben minimum 15000 ember haláláért volt felelős. Legutóbb 2007-ben tört ki, ekkor elpusztította a saját kis krátertavát és vulkáni
törmelékből álló kúpot emelt a helyére. A krátertóhoz kövezett gyalogösvény vezetett, ami most eltűnik a lávadóm alatt. A lávadóm takarja azt az egyre növekvő lávatömeget, ami előbb-utóbb újabb kitöréshez vezet.
Felmásztunk a kráter peremére épített kilátóhoz, amihez óriásokra szabott lépcső vezet (kb 30-40 cm magasak voltak a lépcsőfokok és a korlát persze itt-ott hiányzott).
Miután agyonfotóztuk a látványosságot – és egyébként is sötétedni kezdett – visszaindultunk kis terepjárónkhoz. Dávid ekkor vette észre, hogy az övtáskája végig nyitva volt és hiányzik belőle némi pénze, a Kitas-a (helyi személyije) és a jogosítványa. Visszafelé végigvizsgáltuk a helyeket ahol gyalogoltak és hála a “sasszememnek” (pfff, na ez az, ami valójában nincs nekem) négy megálló beiktatásával megtaláltuk az iratokat.
És irány Solo!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése