Tehát a mesés Saparuai pihenés után a Banda-szigetek felé vettük utunkat
, amihez persze fastboattal először vissza kellett jutnunk Ambonba, onnan pedig PELNIvel (indonéz nemzeti hajózási társaság) a Banda szigetekre hajózni. A hajóút is érdemel pár szót. Már maga a hajó megpillantása sejtette, hogy az economy ticket megvásárlása nagy hiba volt…
…és a hajó belsejében sem volt kisebb a tumultus, hiszen ez a legolcsóbb módja a szigetek közötti utazásnak, költözésnek. Igen, költözésnek: bútorokkal, családdal, egész pereputtyal. Már a felszállás alatt megpróbálták kizsebelni Őszyt, persze a rajtakapott tolvaj a tömegben rögtön elszelelt…
Ha nem lenne tiltott, biztos vagyok benne, hogy az indonézek állatokat is szállítanának. Szerencsére ezt nem tehetik, így az egyetlen állat (amivel találkoztunk) a csomagjaink között cikázó kis patkány/egér volt – ezt kihagytam volna. A 7 órás út alatt a másodosztály kabinjai előtti folyosón ültünk, elsőre ez egy nyugis helynek tűnt, egészen addig, amíg megérkezett 30 további economy class-on utazó indonéz kisgyerekestől. Persze hangzavar gyereksírás, volt aki a pár négyzetméternyi zárt térben dohányozni kezdett, voltak aki fényképet akartak velünk és volt, aki csak barátkozni jött a bulékhoz.
És végre-valahára megérkeztünk az áhított Banda szigetekre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése